Nemzeti kapcsolattartó pont (NCP)

A nemzeti kapcsolattartó pont közpénzből fenntartott tanácsadó a saját országában, akinek az a feladata, hogy segítsen pályázni. A szolgáltatás ingyenes, nem tanácsadó cégről van szó, és minden tagállamban és társult országban létezik, rendszerint klaszterenként vagy programterületenként szakosodott munkatársakkal.

Amit ők csinálnak, és rajtuk kívül senki: elolvasnak egy vázlatot, és őszintén megmondják, benne van-e a tárgykörben; elmagyarázzák, hogyan alkalmaznak egy szabályt a gyakorlatban, nem azt, hogyan van leírva; partnerkeresést futtatnak a más országbeli NCP-k hálózatán keresztül; és megmondják, milyen nemzeti társfinanszírozás létezik arra a részre, amelyet az EU nem fizet.

Ismerik a helyi gyakorlatot is, melyik nemzeti minisztérium finanszírozza a kiválósági pecséttel rendelkezőket, hogyan kezeli az országa egy innovációs cselekvés társfinanszírozását, nem illene-e jobban a projekthez egy regionális program az európainál. Ez a tudás sehol nincs leírva, ahol megtalálná.

Keresse őket korán. Az az NCP, amely két hónappal a határidő előtt olvassa a koncepcióját, azzal mentheti meg az egész próbálkozást, hogy megmondja: rossz a téma; ugyanaz az NCP három nappal előtte, egy kész pályázaton már csak elgépeléseket tud javítani. Az NCP-k leggyakoribb panasza, hogy az emberek túl későn érkeznek ahhoz, hogy a tanács számítson.

Titoktartás köti őket, és nem értékelők, velük beszélni nem veszélyezteti a pályázatát, és nem is segíti át semmilyen hátsó csatornán. Egy első pályázónak ez a rendszer legértékesebb ingyenes erőforrása, és következetesen kihasználatlan.