ERFA és ESZA+

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap dolgokat fizet: infrastruktúrát, kutatási kapacitást, kkv-versenyképességet, digitalizációt, energiahatékonyságot, városrehabilitációt. Az Európai Szociális Alap Plusz embereket: foglalkoztatást, készségeket, oktatást, társadalmi befogadást és a szegénység csökkentését. Együtt ez a legnagyobb uniós forrás a legtöbb olyan szervezetnek, amely nem egyetem.

Mindkettőt előre osztják le országokra és régiókra, nem kontinentális versenyben. Mivel a régiójára jutó boríték eleve rögzített, a saját régiója pályázóival verseng egy olyan keretért, amelyet arra a régióra tettek félre, ez érdemben más helyzet, mint egy huszonhét országnak egyszerre nyitott Horizon-felhívás.

A régiókat fejlettség szerint sorolják be, és a besorolás dönti el, a projekt mekkora részét fizeti az EU. A kevésbé fejlett régiók 85% társfinanszírozásig, az átmeneti régiók 70%-ig, a fejlettebb régiók 40%-ig kaphatnak. A többi nemzeti, regionális vagy magánforrásból jön, így ugyanaz a projekt két régióban nagyon eltérő számlát hagy a gazdájánál.

A források koncentrálását szabály írja elő, nem preferencia. A programoknak az ERFA meghatározott hányadát az okosabb és a zöldebb Európa felé kell irányítaniuk, ezért bukkannak fel folyton digitalizációs és energiahatékonysági felhívások, miközben más, teljesen ésszerű dolgokra nincs kiírás. A régió programdokumentumából derül ki, melyik ötletének van útja a pénzhez, és melyiknek nincs.

A beszámolási teher valós, és a kedvezményezettre nehezedik, méghozzá az elején. A közbeszerzési szabályok, a nyilvánossági kötelezettségek, az indikátorjelentés és az iratmegőrzés mind vonatkoznak rá, és ellenőrzik is. A strukturális alapos támogatást könnyebb elnyerni, mint egy Horizon-támogatást, és egy euróra vetítve nehezebb adminisztrálni.