Pályázati útmutató

Az ausztrál gyakorlat mindent egyetlen dokumentumba tesz. A pályázati útmutató megmondja, ki pályázhat, mi finanszírozható és mi nem, mennyi pénz áll rendelkezésre, mik az értékelési szempontok és a súlyaik, hogyan születik a döntés, és mit fog megkövetelni a szerződés. Ha egy kérdésre ott nincs válasz, akkor általában sehol nincs.

Ez valóban más információszerkezet, mint az európai, ahol a témalap a munkaprogramra mutat, az az általános mellékletekre, azok pedig a támogatási mintamegállapodásra. Az ausztrál pályázó egy dokumentumot olvas; az európai négyet rak össze.

Az útmutatóban szereplő értékelési szempontok azok a szempontok, amelyek szerint az értékelők pontoznak, a megadott sorrendben és a megadott súlyokkal. A pályázatot ezek tükreként felépíteni nem stílusdöntés: az értékelők sorban haladnak rajtuk, és a máshová tett érvnek nincs rubrikája, amelyben pontot kaphatna.

Az európai pályázók alulolvassák őket, mert összefoglalónak látszanak. Nem azok: ez az operatív dokumentum, és a Commonwealth-szabályok szerint a szerv kötve van hozzá.

Mindenekelőtt a jogosultsági fejezetet és a „mit nem finanszírozunk” listát olvassa el. Az ausztrál útmutatók szokatlanul kimondottak a kizárásokban, és ezeket a kizárásokat szó szerint alkalmazzák, nem nagyvonalúan értelmezik.