Kétlépcsős beadás

A kétlépcsős felhívás először rövid vázlatot kér, jellemzően 10 oldalt, amelyet szűkített szempontsor szerint értékelnek, rendszerint kiválóság és hatás alapján. Aki átmegy, néhány hónappal később meghívást kap teljes pályázat benyújtására, a teljes szempontsor szerint.

A ráfordítás alakulása a vonzó benne. Tíz oldal egy kis csapatnak két hét munkája, nem egy negyedévé, és a konzorciumnak sem kell teljesen összeállnia a megírásához. Egy szervezetnek, amely azt teszteli, van-e tartása az ötletének, ez a legolcsóbb valódi visszajelzés.

Az első szakasz pályázatainak jellemzően nagyjából a harmadát hívják tovább, bár az arány témánként változik. Az első szakasz teljesítése valódi előrelépés, és semmilyen garancia: a második szakasz önmagában is versenyzett, és ott is rendszeresen utasítanak el pályázatokat.

A csapda a szakaszok közötti szünet. A teljes pályázat hónapokkal később esedékes, és elvárás, hogy lényegében az a konzorcium adja be, amelyet a vázlat leírt. A partnerek elsodródnak, a prioritások változnak, és az a második szakaszos pályázat, amely csendben lecseréli a partnerei felét, kérdéseket hív arról, túlélte-e az elbírált koncepció.

Az első szakaszt a valódi pályázat sűrített változataként írja meg, ne ízelítőként. A második szakasz szakértői gyakran látják, mit adott be az elsőben, és az a teljes pályázat, amely a kettő között irányt váltott, opportunizmusnak olvasódik, nem fejlődésnek.