Költségmegosztás és önerő

A költségmegosztás a projektköltség azon része, amely nem a szövetségi támogatásból származik. Az amerikai kiírások sokkal gyakrabban mondják ki AZT, hogy önerő kell, mint azt, hogy mennyi, ezért rögzíti a Bemzu a követelményt jelzésként, nem kulcsként: kitalálni egy százalékot, amelyet az ügynökség nem tett közzé, az illeszkedésvizsgálat legfélrevezetőbb száma volna.

Kötelező költségmegosztás csak ott van, ahol jogszabály írja elő. Ahol nem kötelező, ott az ügynökségek általában nem is vehetik figyelembe az önként vállalt költségmegosztást az érdemi bírálat során, vagyis a fel nem kért pénz felajánlásával nem vesz pontot, viszont bonyolíthatja a támogatását anélkül, hogy javítaná az esélyeit.

Amit vállal, az ellenőrizhetővé válik. A vállalt költségmegosztást dokumentálni kell, a nyilvántartásaiból igazolhatónak kell lennie, ugyanazoknak a költségelveknek kell megfelelnie, mint a szövetségi résznek, és nem számítható be másik szövetségi támogatásba. A pályázat szövegében könnyedén tett ígéret a projekt teljes idejére nyomon követett kötelezettséggé válik.

A természetbeni hozzájárulás beszámítható ott, ahol a kiírás megengedi, felajánlott munkaidő, eszközhasználat, létesítmények, de védhető módszerrel kell értékelni és igazolni. Ha valaki egy önkéntes idejét annyira értékeli, amennyit szeretne, az készen álló ellenőrzési megállapítás.

Külföldi pályázónál a gyakorlati kérdés az, hogy az önerő jöhet-e a saját nemzeti forrásából. Gyakran jöhet, de mindkét kiíró szabályainak meg kell engednie, és ugyanazt a költséget egyik sem térítheti meg. Ezt írásban tisztázza, mielőtt elkötelezi magát.