Egyösszegű átalánytámogatás

Az egyösszegű átalánytámogatásnál az ár a munka megkezdése előtt rögzül. Ön részletes költségvetést javasol, a Bizottság rögzíti a végösszeget a támogatási szerződésben, és onnantól a teljesített munkacsomagok ellenében fizetnek, a megállapodott áron. Nincs jelenléti ív, nincs tényleges költségkimutatás, nincs pénzügyi ellenőrzés arról, mibe került valójában.

A könnyebbség jelentős. Az uniós projektek legnagyobb adminisztratív terhe (a személyi munkaidő rögzítése és igazolása) eltűnik, és vele az ellenőrzési megállapítások és a visszakövetelt pénz leggyakoribb forrása. Egy kis szervezetnek, amelynek nincs időnyilvántartási kultúrája, már ez eldöntheti, megéri-e a projekt.

A bökkenő az, hogy a fizetés a teljesítést követi, nem az erőfeszítést. A csak részben teljesített munkacsomagot nem részben fizetik meg: az értékelők azt ítélik meg, elkészült-e, és egy befejezetlen munkacsomagra akár semmi nem jár. Elkölteni a pénzt, és elmaradni a leírt kimenettől, ez az a hibázási mód, amelyet ez az eszköz teremt.

Ettől a pályázati szakasznak nagyobb a súlya, mint egy tényleges költségen alapuló támogatásnál. A benyújtott részletes költségvetési táblázat lesz az ár, és utólag nem lehet felfelé újratárgyalni azért, mert rosszak voltak a feltételezései. Aki alálicitál, veszteséggel teljesít; aki láthatóan túlárazza, a megvalósítás szempontján veszít pontot.

A munkacsomagokat úgy írja le, hogy a teljesítésük kimutatható legyen. A homályos kimenettől az értékelő dolga mérlegeléssé válik, és az, hogy mérlegelésen múlik a kifizetése, olyan kockázat, amelyet Ön vitt bele. Az átalányösszeget használó Horizon-felhívások aránya folyamatosan nő, tehát nem olyan formátum, amelyet ráérne később megtanulni.